Marosszentgyörgy első írásos említése 1332-ből származik, amikor a pápai tizedjegyzékben Sancto Georgio latin névvel említik, önálló egyházközségként. Fabianus nevű papja 10 régi banális évi járulékot kellett fizessen, ami nagy összegnek számított, vagyis jelentősebb egyházmegye lehetett. A 15. században a Szentgyörgyi család birtoka volt a település, majd gazdát cserélt: a jobbágyfalvi Tóth család után a székelyderzsi és királyhalmi Petki családra szállt és az ő tulajdonukban is maradt a 19. század közepéig. Gróf Petki József fiú utód nélkül halt meg, így házasság révén az itteni birtokai a Máriaffi családhoz kerültek.

A faluban található, 13. században épült templom Szent Györgynek volt szentelve, valószínűleg innen származik a település neve is. Az elromosodott templomot 1731-re felújították, 1750 után készült el kazettás mennyezete. Marosszentgyörgyön a 19. században emelt ortodox és 20. századi református, görögkatolikus és unitárius templom is áll.

A maksai Máriaffi család a történelmi dokumentumokban a 17. századig vezethető vissza. Maksai (I.) Balázs deák volt Bethlen István fejedelem udvarában. Az ő dédunokája, Maksai Dávid volt az, aki megváltoztatta a családnevét. 1730-ban főkormányszéki titoknok nevezték ki. Nem sokkal ezután a református vallásról „visszatért” a katolikusra. Szűz Mária iránti tisztelete jeleként választotta a Máriaffi nevet. Hozzá kell tenni, hogy a névváltoztatás mögött nem csupán lelkiismereti tényezők, hanem a hivatali előmeneteli remény is állhatott. 1736-ban Kolozs vármegye főispánjává nevezték ki Máriaffi Dávidot. Unokája, Máriaffi (III.) Dávid 1820 körül kötött házasságot gróf Petki Máriával, így jelentős birtokokat szerzett meg – többek között a marosszentgyörgyit is. Fiuk, Albert építtette a mai kastélyt. Az ő két fia közül az idősebb Dávid szép hivatali karriert futott be, a fiatalabbik Lajos pedig mintagazdaságot alakított ki Marosszentgyörgyön. A 20. században is az ő tulajdonukban volt az épület és a birtok.

A mai kastély helyén a 17. században Petki István reneszánsz udvarháza állt. Orbán Balázs 1860-as évekbeli leírása alapján „terjedelmes és erődített várkastély volt, mely most részben romban hever, részint át van alakítva.” Az épület falainál régebbi pince arra utal, hogy a Máriaffiak ráépítették a historizáló kastélyt a korábbi épületre. A két szintes kastély az 1870-es években épült, Soós Pál marosvásárhelyi kőművesmester volt a munkálatok kivitelezője. Az épületet az egykori kastélyparkon keresztül lehet megközelíteni. Az érkezőnek a hátsó homlokzatát mutatja, a díszes, árkádos, erkélyes főhomlokzat a Marosra néz. Az árkádos főbejárat fölötti fedett erkélyt korinthoszi fejezetű pilaszterek díszítik. A piano nobile-t, vagyis az első emeletet kívülről az ablakok fölött és alatt elhelyezett elegáns növényi díszítősávok teszik hangsúlyosabbá. Az erkély fölötti neoreneszánsz attikafalon egykor a megrendelő házaspár, Máriaffi Albert és második felesége, gr. Bethlen Lujza kettőscímere állt. A kastély belső terei felújítva várják a látogatókat. Látványos díszítő festéssel, márványozással, finom ízlésű növény díszsorokkal idézik a 19. század hangulatát. Máriaffi (III.) Lajos és fia, (IV.) Lajos 68 hektáros parkot alakítottak ki, különleges fafajtákkal és egy kis tóval.

Államosítást követő időszak

A kastélyt a díszparkkal együtt Máriaffi (III.) Lajostól államosították. Ekkor az állami gazdasági vállalat használatába került. A park helyére tömbháznegyedet, szarvasmarha-tenyésztési kutatóállomást és csendőrlaktanyát építettek. A rendszerváltás után az épület – több sorstársához hasonlóan – elhanyagolttá vált, ajtói, ablakai hiányoztak, tetőzete nagyon megrongálódott. A Kanadában élő Máriaffi-leszármazottaktól 2010-ben vásárolta meg Marosszentgyörgy önkormányzata és 2018 tavaszán elkezdték a felújítási munkálatokat. Jelenleg az ízlésesen felújított kastély nyitva áll a látogatók előtt. Esketőterem működik benne és hosszú távon a birtokosokat és a községet bemutató múzeumot terveznek kialakítani a teljes épületben.