A történeti források 1332-ben említik először a település nevét, de a régészeti leletek alapján elmondható, hogy már az őskortól lakott volt a terület. Feltártak egy Leánykavárként emlegetett kelta kori erődítményt, egy római castrumot és ennek alapjaira emelt középkori erődítményt, mely a Mikó-kastélyparkban állt egykor. A falu már a 13. századtól kezdve a Mikó és Nemes családok birtoka volt. A falu fölötti dombon áll az 1836-ban épült református templom. Helyén egy kisebb középkori templom állt, amit egy 12 méter sugarú várfal vett körül. Ennek maradványai az északi oldalon ma is láthatóak.

A Mikó család a történeti hagyomány szerint a gr. Nemes és a gr. Kálnoky családokkal közös őstől, Akadiás fia Bencenc comestől származik. Ő IV. Béla király egy 1252-ben kiállított oklevelében tűnik fel, mint a király bizalmasa, aki az ún. Szék földjét kapja adományul. Egyes kutatók megkérdőjelezik ennek a dokumentumnak a hitelességét. A család névadója Bencenc egyik fia, Mikó (Miklós, Nicolaus). A 14. században tovább gyarapodott a Mikók vagyona: Csík és Kézdi környékén, majd Hídvégen, Bodokban és Oltszemen is. A család hídvégi ága a 18. század folyamán kétszer is rangemelésben részesül Mária Terézia által: ketten is grófi rangot kaptak. Gr. Mikó Imrét, „Erdély Széchenyijét” mindenképp a család egyik legjelentősebb tagjaként emelhetjük ki. A zabolai születésű gróf jogi tanulmányokat folytatott, szép karriert futott be és aktívan részt vett a kulturális élet előremozdításában, például a kolozsvári színház támogatásának vagy a múzeumalapításnak az ügyében. Az 1848–49-es szabadságharcot követő megtorlás éveiben újraszervezte a betiltott intézményeket, újakat alapított, új erőt lehelt a társadalomba. Az 1850-es években az erdélyi múzeum elhelyezésére adományozta a több mint 10 holdas kolozsvári kertjét és a villáját. Bécs engedélyének megszerzésével pedig 1859-ben hivatalosan is megszületett az Erdélyi Múzeum-Egyesület.

A mai kastélykertben egykor több építmény állt. A római castrum alapjaira emelt középkori erődítményt és egy másik, Mikó-várnak vagy Herec várának nevezett középkori-újkori erődöt az új kastély építésekor, a 19. században lebontottak. A köveket viszont beépítették a klasszicista-empire kastélyba. Gr. Mikó (VI.) Miklós 1827-ben építtette a kastélyt. Az oszlopos előcsarnokban feliratos kőtábla állít emléket a megrendelőnek. A klasszicista, nyugodt elegancia jellemzi a szimmetrikus homlokzatot, amit a középtengelyben kialakított oszlopos előcsarnok tör meg. Igazi kincsek a kastélyban található falképek. Közvetlenül az építkezés befejezte után készültek, a hagyomány szerint Bodor Péter marosvásárhelyi mester munkái. A férfi lakosztály falain a napóleoni háborúk jelenetei láthatóak, míg a női lakosztályban egy európai utazás emlékei, utcai jelenetek. A nagytermet a társasági élet jelenetei ékesítik. A mázas, színes csempekályhák is kimagasló értéket képviselnek, akárcsak a nagyterem kandallója vagy a déli épületrész egyik termében fennmaradt intarziás parketta. Az építtető halála után lánya, gr. Mikó Eszter és annak férje, gr. Mikes (IV.) Benedek örökölte a birtokot, akik az első világháború után eladták egy brassói szász kereskedőnek, Emil Schmutzlernek.

Államosítást követő időszak

Az épületet és a birtokot a Schmutzler családtól államosították 1949-ben. Egy időben speciális gondozásra szoruló gyermekek otthonaként működött. Az 1970-es években feltárták a 18. századi udvarház alapfalait. 1973-tól az épületben fogyatékos gyermekek iskolája működött. Az utolsó tulajdonos örökösei, a Németországban élő Ingeborg Pildner von Steinburg és Georg Emil Schmutzler visszaigényelték.

A kastélyt 2014-ben a megyei tanács Bodok község önkormányzatával közösen megvásárolta. 2022-ben az országos helyreállítási terv keretén belül az épület felújítási támogatást nyert. A felújítási idő alatt az kastély előreláthatólag zárva lesz.