Uzon a Feketeügy partján helyezkedik el. Első írásos említése 1332-ből származik. Már a 15. században a Béldi család birtokában volt, aki udvarházat is építtetett. A század közepén 68 kapuval jegyezték fel, ami népes településnek számított. Béldi (III.) Pál háromszéki főkapitány kénytelen volt a Török Birodalomba menekülni, ekkor pedig vagyonát elkobozták. Így került Uzon is Mikes (I.) Kelemen tulajdonába. 1704-ben a labancok felégették a falut, majd 1717 és 1719 között pestisjárvány pusztította a lakosságot.

A pápai tizedjegyzék már a 14. század első felében utal a templomra, amit majd a következő évszázadban átépítettek és várfallal vettek körül. A 18. század nagyon megrongálta a templomot, a végzetes pillanat pedig egy 1802-es földrengés volt. Néhány évre rá lebontották a teljes épületet és az új templomot 1829-re, a harangtornyot 1842-ben fejezték be. A településen több udvarház is található: a Temesvári-kúria, az Ujvárossy-Ágoston kúria, a Pünkösti-kúria; valamint a 19. század első feléből a népi építészet különösen szép példái is fellelhetőek: a Dankó-ház, a Györgybíró-ház és a Tarcsi-ház.

A család első tagját a 15. században találjuk meg. Béldi Benedek fiai, Albert és (I.) Péter 1442-ben Hunyadi Jánossal együtt vettek részt a szentimrei és vaskapui csatákban. A család különböző tagjai jelentős politikai és kulturális szerepet töltöttek be Erdély, különösen Háromszék történetében. A család katolikus ágából kiemelhetjük a 19. században élt (III.) Ferencet. Az ő és gróf Kendeffy Ádám ösztönzésére nyitotta meg 1818-ban Bécs helyett Kolozsváron Gaetano Biasini vívóiskoláját. Főkormányszéki titkárként futott be karriert. Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban is tett utazásokat, társa és támogatója volt Bölöni Farkas Sándornak. Elismerésül Bölöni Utazás Észak-Amerikában című könyvének ajánlása így szól: „Méltóságos Béldi Ferenc úrnak, utazási emlékül tisztelete és bátorsága jeléül”. A kulturális funkciókat ellátó és találkozási pontként működő kolozsvári Kaszinónak is aktív támogatója volt. A nemesi ágból kiemelnénk Béldi (II.) Istvánt, aki heraldikusként is tevékenykedett és az Erdélyi Múzeum-Egyesület egyik alapítója volt. Az egri Érseki Könyvtárban őrzött, 1423-ban készült Béldi-kódex róla kapta a nevét.

Az első, a Béldiek által emelt épület az 1400-as években már állhatott. Ezt az udvarházat építtette át Mikes (I.) Kelemen, de nem maradtak fenn erre utaló elemek. A 18. században Mikes (I.) Antal háromszéki főkirálybíróhoz kötődik a mai kastély kialakítása. A kétszintes épület főhomlokzatát egy portikuszszerűen záródó, kiugró, pilléres tornác tagolja, amelyet ebben az időszakban építettek. A boltozatos termekben látható stukkódíszek és a hátsó homlokzatból kiugró kápolna oldalán levő 1755-ös évszám alapján az épület mai alakjában a 18. századra datálható. A tulipándíszes, stukkós termek az északi szárny földszintjén találhatóak. A kastély melletti gazdasági épületek közül a legjelentősebb az emeletes, kőből épült gabonás. Ha összehasonlítjuk a mai állapotot a régi fotókon láthatóval, akkor sajnos azt kell mondanunk, hogy az elmúlt évtizedekben több díszítőelemtől megfosztották az épületet. Eltűnt például a főépület délnyugati sarkából kiinduló pártázatos fal és a magtár tört síkú tetőzete. Az államosítás előtti utolsó tulajdonos gr. Mikes Kelemenné Béldi Emma volt. Elsőszülött fia, gr. Mikes Mihály első felesége Béldi-lány, Ilona volt, de korán elhunyt. Második felesége losonci br. Bánffy Eszter volt.

Államosítást követő időszak

1949 után az épületet az állami gazdaság, majd különböző vállalatok használták. A család 2004-ben igényelte vissza. Jelenleg Mikes Mihály leánya, Borbála és unokaöccse, Mikes Zsigmond és családja élnek a kastélyban. Jelenleg rendezvény- és látogatóközpontként használják, illetve a lovarda is működik a birtokon.