1228-ig a vidék a Kacsis nemzetségbeli Simon bán birtoka volt, majd a losonci Bánffyak, a magyargyerőmonostori Kemények és a szárhegyi Lázárok, a kászoni Bornemissza és a széki Teleki család voltak a legfontosabb birtokosok. Az Urmánczy nagybirtokos család a 19. század közepén jelent meg. A mai település elődjét, Taploczát Petrichevich-Horvát (I.) Kozma vécsi várnagy alapította 1567-ben. A megsemmisült falut 1660 után a Bánffyak 391 fogarasi román jobbágycsalád betelepítésével élesztette újjá.

A település múltjából adódóan falu épített örökségében kiemelt helyen szerepelnek az ortodox épületek. Említésre méltó a koraújkori Pârâul Doamnei ortodox kolostor. I. György István moldvai fejedelem és felesége, Safta alapították 1658-ban, amikor Moldvából Erdélybe menekültek a törökök elől. A szintén ortodox Szent Illés próféta fatemploma eredetileg Gödemesterházán állt, de mikor ott újat építettek, a régit áthozták a kolostor területére. A református templom 1895-ben épült. A Lázár-kúriát 1829-ben emelték. A város legrégebbi fürdőjét az Urmánczy család 1870 körül a szárhegyi Lázár családtól vásárolta. Ekkor már állt egy fürdőház, ami kis faragott fa előcsarnokával 1835-től fogadta a fürdőzőket. Az egyszerű faépületben egy öltözőkabinokkal körülvett nagy medence képezte a fürdőházat, amit deszkafallal két 20 négyzetméteres részre osztottak: egy női és egy férfi medencére. Aztán hamarosan egyre több öltözőt építettek, parkot is kialakítottak, melegház is volt és cigányzenészek szolgáltatták a háttérzenét különleges alkalmakkor.

Az Urmánczy család a hagyomány szerint a perzsiai Urmia-tóról és településről kapta a nevét. Az örmény származású kereskedőcsalád először Moldvába, majd Lengyelországba települt. A 18. században költözött Szamosújvárra Urmánczy Gergely fia, Mihály. 1836-ban a család egyik ága a mai Maroshévízre költözött és a század folyamán több elegáns házat emeltek itt. 1868 és 1873 között megépíttették a római katolikus templomot. Megalapították az első vöröskeresztes kórházat, az első helyi újságot és az első iskolát is. Megszervezték a helyi színtársulatot és futballpályát is létrehoztak. A család legismertebb tagja Urmánczy Nándor politikus, író volt. Országgyűlési tevékenységének köszönhető a Szászrégen és Gyergyószentmiklós közötti székely körvasút megépítése. A két világháború között Budapestre költözött és aktívan részt vett az irredenta mozgalomban. Az 1940. augusztus 30-i második bécsi döntés után hazatért Maroshévízre, de október 31-én meghalt. Szülővárosa öt nappal halála után post mortem díszpolgárrá avatta.

A kastélyt 1903–1906 között emelték Urmánczy Jeromos (Urmánczy Nándor öccse) megrendelésére. Tervezője és kivitelezője a dél-tiroli Virgil (Vigilio) Giacomuzzi építészmérnök volt. Az egyemeletes, saroktornyos épület század eleji szecessziós-modern stílusban készült. A nagyjából négyzetes tömbjét változatos formák, ki-be ugró elemek és mozgalmas sziluetthatás, a különböző tetőformák játéka jellemzi. Az épületmaghoz a tornyok mellett télikert, erkélyek, nyitott és zárt verandák csatlakoznak. A magas víztorony kocsiáthajtóként, emeleti része pedig kiáltóként is szolgált.

Államosítást követő időszak

1944 őszén a szovjet csapatok elől a család elmenekült. Kénytelenek voltak maguk mögött hagyni festményeiket, bútoraikat, értékeiket. Más kastélyhoz hasonlóan, a katonák innen is kidobták a könyveket, a helybeliek pedig a bútorokat hordták szét. Két évtizedig üresen állt az épület, majd 1968-ban, javítások után a helyi kórházat költöztették ide. 1984-től új épületet kapott a kórház, így a kastély újra funkció nélkül maradt. 1997 óta működött itt a helyi népművészeti múzeum és a néptáncegyüttes. A negyven évig méltatlanul elhanyagolt kastélyt az örökösök visszaigényelték, a termálvizű stranddal együtt. Jelenleg számos kulturális eseménynek ad otthont a kastély. A tulajdonosok igyekeznek folyamatosan bővíteni a kiállítást és a programkínálatot is.

2022-ben az országos helyreállítási terv keretén belül az épület felújítási támogatást nyert. A felújítási idő alatt az kastély előreláthatólag zárva lesz.