A falu helyén már a Római Birodalom idején is állhatott egy kisebb erődítés: erről árulkodnak a Kemény-kastély kertjében álló romok és az előkerült kőtábla is. Már 1228-ban említik az írásos források a falut, ahol minden bizonnyal állt egy második erődítmény is. Ezt a tatárok rombolhatták le. 1319-ben már a tomaji Losonczi családé a birtok, később a losonci Bánffy családé. A 15. század közepén a losonci Dezsőfi család várat is emelt. A családtól elkobozták, mert 1467-ben a Mátyás király adópolitikájával szembeszállókhoz csatlakoztak. A várkastély és a birtok nagyon gyakran cserélt gazdát, volt például Báthory Zsigmond és Bocskai István fejedelmek tulajdonában is. Végül II. Rákóczi György adományozta a kiváló hadvezér Kemény Jánosnak, akit később fejedelemmé is választottak. 1662-ben, egy vesztes csata után az ellenséges csapatok feldúlták a birtokot, de a kuruc szabadságharc idején is rongálásokat szenvedett.

A falu református templomát Kemény Simon építtette a 1727-ben. A különálló harangláb egy 1578-ban öntött harangnak ad otthont. A templomban rokokó díszes faragott padok és domborművekkel ékesített szószék található.

A család egyik őse az a Kemény Simon, aki 1442-ben hősi halált halt a szentimrei csatában. Hunyadi János ruhájában és fegyverzetében megtévesztette a törököket, így Hunyadi ellentámadásba tudott lendülni. Simon valószínűleg a testvére volt annak a Péternek, akinek a személyéig visszakövethető a Kemény-családfa. A Kemények közül sokan jeles politikusok, katonák és kultúraszervező egyéniségek voltak. Kemény (IV.) János Erdély fejedelme lett, unokái pedig főúri címeket szereztek a családnak. A család egy másik ágának jeles személyisége báró Kemény (IV.) Zsigmond regényíró is, aki a 19. században olyan romantikus regényeket írt, mint a Zord idő és a Rajongók.

A 20. században élt családtagok közül báró Kemény (XI.) Jánost kell kiemelnünk, aki író, irodalomszervező, mecénás volt, a vagyona nagyrészét művelődési célokra fordította. 1926-ban a marosvécsi kastélyban szervezte meg Kuncz Aladárral együtt azt az irodalmi találkozót, amin az Erdélyi Helikon irodalmi közösség megalakult. 1928-tól folyóiratot is megjelentetett, 1930-tól a kolozsvári színház vezetője volt. Az államszocializmus időszakában fizikai munkásként, majd segédkönyvtárosként, végül az Új Élet című marosvásárhelyi irodalmi lap munkatársaként dolgozott.

A szabályos alaprajzú várkastély négyzet alaprajzú, kétemeletes palotaszárnyak zárnak közre egy 20x20 méteres belső udvart. Az épület mai kialakítását a 19–20. század fordulóján kapta, de már a 15. század közepén vár állt a helyén A Dezsőfi család megrendelésére épült, a keleti saroktorony, illetve a hozzá csatlakozó homlokzati rész ebből az időből való. A 16. század derekán Kendy Ferenc alakíttatta át késő gótikus és reneszánsz stílusúvá. A gótikus főkapun látható idézet és a reneszánsz ajtó- és ablakkeretek árulkodnak erről az építési fázisról. A kastélyt többször is pusztítás érte: miután Kemény János fejedelem az 1662-es nagyszőllősi csatában életét vesztette vagy a Rákóczi-féle szabadságharc idején is. A 18. században rendbe tette a család, megépíttette a második emeletet és az új divatnak megfelelően késő barokk elemekkel ékesítette. A 19. század végén Möller István építész tervei alapján alakították ki a tornácos bástyát és a tető nagyrészét is megváltoztatták. A várkastélyt egykor vizesárok övezte és felvonóhíd is tartozott hozzá. Az épület körül elterülő fenyves- és tölgyliget viszonylag jó állapotban maradt meg napjainkig. A kertben van a család sírhelye és az itt alakult irodalmi közösségre emlékeztető Helikon-asztal is.

Államosítást követő időszak

A kastélyt már a második világháború végén kifosztotta a helyi lakosság. Amit csak mozdítani lehetett, elhordták. Az államosítást követően javítóintézet működött benne, majd pedig fogyatékkal élő gyermekek és nők szanatóriumává alakították. Az 1960-as évek végétől restaurálták 1974-ig, Keresztes Gyula tervei alapján. A rendszerváltás után az örökösök visszaigényelték, 2014-ben birtokba is vették az épületet. Azóta a kastélyt sikerült részben visszarendezni, jelenleg vezetett sétáknak, magán- és nyilvános rendezvényeknek, koncerteknek a helyszíne.