Az első emberi tevékenységre utaló régészeti leleteket a kőkorszak végére becsülik a régészek. A falut először az 1291–1294-es nagyváradi püspöki dézsmajegyzékben említik. A középkorban Egyházkeréki Mihály, a Telegdi család, a Zolyomi család, a Matskásy család és Károlyi Mihály birtokában volt. Később a Bernáth, Komáromy, Fráter, Csáky és Dráveczky nemesi családok is birtokot kaptak itt. Közülük legnagyobb birtokkal a Dráveczkyek rendelkeztek. A 19. században a Dráveczky és Fráter család több kúriát építtetett a faluban, ezek jelenleg műemlékek. A Fráter-udvarház romantikus stílusú, jelenleg az orvosi lakás és rendelő működik benne. A nagyobb Fráter-udvarház már historizáló stílusban épült 1895-ben, napjainkban Böjte Csaba gyermekotthonának biztosít helyet. Az egykori középkori templom az 1834-es földrengéskor összedőlt, így 1867-ben a református közösség újat építtetett. Az eredetileg magyar görögkatolikus templom 1892-ben épült, mára a román görögkatolikus egyház igényelte vissza. A 385-ös házszám alatt egy csodaszép tájház mutat be egy századfordulós középparaszt portát. A vaskályhagyűjteményt is érdemes megtekinteni, hiszen 40 darab vaskályhát és más öntöttvas és kovácsoltvas tárgyat mutat be. Láthatunk nagyon változatos díszítésű kályhatípusokat: reggeliző kályhát, oszlop és kocka kályhát, terem kályhát és jancsi kályhát is.

A család ősei a cseh Vinnáról származnak, először Skop, majd Tulk néven ismertek. Tulk Menyhért kapja adományként 1543-ben Szepes vármegyében Dráveczet. A család ezután ezen a néven szerepel. Bihar vármegyében a 18. században jutnak jelentős birtokokhoz. Gálospetriben az első Dráveczky birtokos László volt (1704–1765), aki ezredesi rangban harcolt a poroszok ellen az örökösödési háborúban. Ő építette Gálospetriben a 18. század első felében azt a négybástyás várkastélyt, amelyet az 1834-es földrengés elpusztított. Felesége Darvas Heléna harangot adományozott a református templomnak és a család történetét ismertető latin nyelvű emléktáblát helyezett el a templom belső falán. A Dráveczky család is jelentős összeggel járult hozzá a földrengéskor szintén elpusztult középkori református templom újjáépítéséhez. A család többi tagja is fontos katonai, közigazgatási és törvényszéki tisztségeket töltött be Bihar és más vármegyékben.

A klasszicista stílusú udvarházat I. Dráveczky Gyula építtethette. A telekkönyvi bejegyzés szerint 1830-ban készült el, a kert felőli homlokzaton a felújítás során láthatóvá is váltak az 1834-es földrengés nyomai. Az udvarház alapterülete 210 m², U alakú. Beosztása: ambitus, három hálószoba, ebédlő, konyha, kamra, fürdőszoba. A 19. század végén a szabadkéményes konyhát deszka födémmel látták el, lebontották a hátsó falon kívüli kemencét, a konyha belsejében építettek helyette másikat. A nyílászárók flóderes mintázatúak: rézfogantyús zsalugáteres, ablaktáblás ablakok és deszkaborítású tokos ajtók.

Államosítást követő időszak

Az erdélyi kastélyok tipikus sorsával ellentétben ezt az udvarházat nem államosították, hanem a család használatában maradt. Az 1946-ban történt, nem helyénvaló beavatkozásokat a restaurálás során eltávolították. Igazi különlegesség, hogy sablonok segítségével rekonstruálva van a falfestés, de egy-egy kocka az eredeti falfestést is bemutatja. Az eredeti, elegáns bútorzat zöme megmaradt, kivéve a kert felöli hálószobát, amelyet kamrának használtak. A hiányzó bútorokat a faluból és a környékbeli településekről pótolták a tulajdonosok. Különösen kedves részletek a falitékák, amelyek falra akasztott kis szekrények. Különleges a kamra és a fürdőszoba bútorzata. A kamrában két stelázsi edényekkel és egy korabeli jégszekrény is látható. A fürdőszoba felszerelése: öntöttvas falikút és fürdőkád, zuhanyzásra alkalmas csappal ellátott, vörösréz tartályos kazán, borotválkozó tükör.

Több fotó, olajnyomat, kézimunka a Dráveczky család tulajdona volt. A portán található istálló helyreállítása elkezdődött, amely közösségi térként fog szolgálni népi mesterségek, néptáncok, népdalok tanítása céljából.